Egyre növekvő aggodalommal figyelem a miniszterelnök külföldi utazgatásait: anno Indiából üzent haza és adta tudtunkra, nukleáris reneszánsz lesz – nem telt bele sok idő, meglett a Putyin-paktum. Most pedig Kínában jár és egyre vadabb dolgokat nyilatkozik. Persze gondolhatnánk azt, olyan messzire elment, hogy elfelejtette, mi is van idehaza, de sajnos nem erről van szó. Orbán hatalmat akar és nem sok aggálya van, ha ennek érdekében orosz atomgyarmattá tesz minket, most pedig láthatóan Kínában kavar ki valamit. Ne zavarja meg a gondolkodásunkat, hogy Putyintól az olcsó áram szöveggel jött haza, hiszen számításokat nem mutat, be is pereltük őket, Pekingből pedig az élénkülő üzleti kapcsolatokkal kábít minket, de közben egészen meglepő fordulattal a vizünket, az energiaszektorunkat, az élelmiszeriparunkat vagy épp a mezőgazdasági termesztési rendszerünket kínálgatja nekik „befektetésre”, némi adókedvezményért cserébe. Hogy is van ez? A szabadságharcos-szöveget mi sosem vettük be, de azt magyarázzák már meg, mégis, miben különbözik ez attól a helytelen gyakorlattól, amit a megelőző kormányok folytattak? Semmiben. Ez ugyanaz a vakvágány, ahol egyszer már jártunk.

Tetszik neki!
Fotó: MTI Miniszterelnöki Sajtóiroda/Burger Barna


Mindeközben Orbán megemelte a kalapját Kína politikai „stabilitása” előtt is. Tetszett neki, mondta is, jót tesz Kínának a politikai stabilitás, és reményét fejezte ki, hogy itthon is politikailag stabilak leszünk. Hogy is van ez? Jól értjük, hogy egy európai miniszterelnök a kínaiaknak gazsulál? Egy olyan országnak, ahol gyakorlatilag nem lehet leváltani a kormányzó hatalmat? Jól értjük. Orbánnak ez bejön.

Hogy miért érzi szükségességét annak a valóságtól teljesen elrugaszkodott állításnak, hogy Magyarország Európa egyik legversenyképesebb gazdasága lenne, azt csak sejtjük, hiszen nyilván fényezni akarja magát a kínai kollégái előtt. De amúgy 28-ból a 24. helyen vagyunk, tehát az állítás helyesen úgy szól, hogy Európa egyik legrosszabbul teljesítő országa vagyunk. Hacsak nem arról van szó, hogy a versenyképesség a fideszi világképben azzal egyenlő, hogy bérmunkás tömegek dolgoznak az összeszerelő iparban éhbérért tizensok órán keresztül nap mint nap. Mert ha így nézzük, akkor van értelme a kijelentésnek és egyben alapja annak a félelemnek is, hogy Orbán egy olyan Magyarországot tart „versenyképesnek”, ahol a felső 5-10% jól él, a többi meg gürcöl, nyomorog.

Az is nyilvánvaló ökörség, hogy itt teljes foglalkoztatás lesz – hacsak nem arról van szó, hogy közmunkára küldenek mindenkit. Aki nem bírná, simán kivándorolna, de nem zavarná Orbánt, hiszen a munkanélküli statisztikákat sem zavarná.

Azt pedig, hogy atom-fronton is meglesz az egymásra találás, borítékolható volt, a „harmadik fél” bevonásával együtt. Halálos ölelés ez az ország számára, mint ahogyan az irány maga totális vakvágány, Orbán beszűkült, fantáziátlan és hataloméhes kormányzásának újabb manifesztója. Miért nem a hazai kis- és középvállalkozásokkal kötnek stratégiai szövetséget? Miért nem a kezdő hazai vállalkozásoknak adnak adókedvezményeket? Miért csak gigaberuházásokban gondolkodnak? Számos logikus kérdés tolul fel, amelyre a fidesz csak egy választ tud adni: azért, mert nem éri meg nekik. Ez a párt ugyanis nem választói felhatalmazás szerint üzemel, hanem a mögötte álló gazdasági érdekkörök megrendelései szerint, és persze a dolgokat igyekeznek úgy intézni, hogy a piszkos munkát elvégzők is megkapják a bérüket. Zombipárt, zombipolitikusokkal, az élén egy kontrollvesztett hatalomtechnikussal. Teljes leépülés és kiszolgáltatottság vár ránk, ha ők maradnak. Ha a másik szekértábor keveredik a kormányhoz, akkor se számítsunk sok jóra – egyszer már összehozták Orbánnak a kétharmadot, és olyan figurákkal nyomulnak, akik személyükben garanciák arra, hogy megújulásról esetükben szó sem lehet. Itt egy kérdés van: elhiszik-e a magyar emberek azt, amit látnak? Hogy látványosan befuccsolt a fidesz épp úgy mint a gyurcsányi egyveleg, hogy morálisan és politikailag egyaránt vállalhatatlanok és ténykedésük hónapról hónapra csak elvesz a magyar emberektől, hogy nyilvánvalóan csak új utak mentén tudunk csak előre haladni, hogy van egy párt, amely ha megerősítést kap, képes lesz kiemelni az országot a lehúzó erők fogságából és egy szolidáris, összetartó társadalom felépítésén fog dolgozni. Ha elhiszik, amit látnak, akkor van remény. Ha nem, marad minden a régiben és mi szép lassan teljes mértékben a keleti szél játékává válunk, roncsokká, bábokká. Ez a közelgő választás tétje.

A bejegyzés trackback címe:

https://szelbernadett.blog.hu/api/trackback/id/tr675812217

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mégis az LMP! 2014.04.04. 22:03:30

A jónevű Mégsem-lmp blog eddig nem kelthette fel senki figyelmét. Már csak azért sem, kizárólag egy poszt miatt jött létre, azért, hogy hazug vádakkal illesse a Lehet Más a Politikát. Ám nem csak hazudozik a szerző, de igen gyáva is, hiszen névtelenség...

Trackback: Zöld siker Újbudán! 2014.03.12. 13:56:48

A kerületi zöldeknek sikerült megakadályozni a Homonna utcában közel 100 db fa kivágását. Ugyanakkor ijesztő, hogy még a működésük indulása előtt elüldözték a Piréz Gyermekműhely Alapítványt a Kosztolányi Dezső téren kibérelt ingatlanukból. Beszámoló a...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Borzasztó Károly 2018.09.13. 09:51:21

Berni, végleg abbahagytad a blogolást? Biztos vagyok abban, hogy sokan várnák az új posztokat.