Vidéki látogatásaim során rendre elmegyek a helyi munkaügyesekhez, ahol megérdeklődöm, hogy milyen problémákkal szembesülnek a terepen dolgozók. A tanulságos eszmecserékből nem egyszer törvényjavaslat születik. Így volt ez nemrég az Alföldön is: elpanaszolták,  hogy hány orvosi papírral rendelkező munkavégzésre képtelen beteg ember nem tudja teljesíteni, hogy évente 30 napot dolgozzon. Ők emiatt elesnek a foglalkoztatást helyettesítő támogatástól, az „fht”-től, vagyis a „segélytől”.

detti besz2.jpg

Különösen kritikus a rokkantsági ellátórendszerből kiesett, munkanélkülivé vált emberek helyzete, ők végképp hiába próbálnak elhelyezkedni, ha a munkaalkalmassági vizsgálaton rendre elbuknak, és rehabilitációs ellátást sem kapnak. Nyilván az sem segít az érintetteken, hogy számos helyen nehezen érthetően megírt levelekből kellene az érintetteknek kitalálni, hogy mivel jár az, ha nem szerez magának 30 napos igazolt munkát. 

Beadtam tehát egy végtelenül logikus törvényjavaslatot arra vonatkozóan, hogy betegségüket igazolni tudó embereknek ne kelljen teljesítenie a 30 napot ahhoz, hogy fht-t kaphassanak és egy füst alatt újra beadtam azt a korábbi javaslatomat, ami kötelezővé tenné a közérthető nyelven megfogalmazott írásos tájékoztatást. E téren tapasztalataim szerint vannak olyan települések, ahol jó példával járnak elöl, miért ne lehetne ezt országszerte megvalósítani? Főleg, mikor 290 ezer ellátatlan ember él az országban (és ez még csak a hivatalosan regisztrált ellátatlanok száma!), az állást keresők 54 százaléka már semmilyen ellátást sem kap, és amikor 2007 óta nő és mélyül a szegénység és erősödnek a társadalmi egyenlőtlenségek.

Amikor az ATV-n beszéltem a helyzetről, és hogy törvényjavaslatot nyújtok be a legsúlyosabb méltánytalanságok kezelése érdekében, annyira kézenfekvő szituációkat taglaltunk, hogy a műsorvezető szerint is simán át kellett volna mennie.

Hát nem így történt: az Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság hétfői ülésén már tárgysorozatba vételnél elmeszelték a javaslatomat a kormánypártok. Egyelőre nem tudni miért, mert a jelenlévő fideszesek és kdnp-sek egy kumma szót sem szóltak, nem kérdeztek semmit, nem reagáltak, a tárca pedig el sem jött. Egy kérdés, egy megjegyzése nélkül meszelték el, hogy beteg embereket ne küldhessenek kényszermunkára. Részükről ennyi. Mivel érthetetlen, mégis mire fel merték ezt így bevállalni, kapásból írásbeli kérdést intézek a miniszterhez, hogy megtudjam, mégis mi a gondjuk a javaslatommal? Már megszoktam, hogy játszanak az ellenzékkel, mint macska az egérrel, de most komolyan kényszermunkán tartják a munkaképteleneket havi 22800 ft-ért?

Persze lehet, hogy az zavarta őket, hogy a javaslatomnak volt számos garanciális eleme, ami azt célozta volna, hogy a kormány lássa, mérje, miként hat ez az intézkedés a lakosságra. Anno statisztikusként, szociológusként dolgoztam, a zsigereimben van régi professzorom tanítása: mindig előre meg kell becsülni és következetesen mérni kell egy szociálpolitikai intézkedés hatásait – különben nem szándékolt hatásokkal szembesülhetünk. Egyrészt, milyen igaza van, másrészt innentől kezdve felmerül egy teljesen logikus kérdés: a Fidesznél mi a szándékolt és mi a nem szándékolt hatás? Mit akarnak ezzel a 30 napos szabállyal elérni? És ha nem mérik a következményeket, honnan fogják tudni, hogy hatásos volt-e? Vagy csak tesznek az egészre?!

Látni kell: a Fidesz döntően mélyszegénységet növelő, büntetéseken alapuló szociálpolitikát folytat, amiből belügyminisztériumban fogant foglalkoztatáspolitikai intézkedésekkel próbálnak  kiutat kikényszeríteni. Ez fából vaskarika, esélye a sikerre nulla. Közben a hibás rendszer ontja magából az áldozatokat. Mivel kormányzati számok nincsenek, én kezdtem kutatni a következményeket, és elképesztő számokat találtam: az éves felülvizsgálaton idén tavasszal volt, ahol az érintettek negyede, sőt harmada kiesett a rendszerből. Ezek olyan adatok, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Beadom az írásbeli kérdésem, megvárom a miniszter válaszát és folytatom a küzdelmet, mert ami a mai szociális bizottsági ülésen történt, a cinizmus legalja. 

A bejegyzés trackback címe:

https://szelbernadett.blog.hu/api/trackback/id/tr705355169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

furbe · http://matits.hu 2013.06.11. 10:44:30

Könyörgöm! A szociális helyzetet büntető, az embereket állatokként kezelő politikát ne illessük a szociális jelzővel. Ez egyszerű sanyargatás, aminek semmi köze a szociális érzékenységhez.

Egyszerűen nyűgként viszonyulnak hozzá, mert forrásokat von el a nagy értékű s nagy haszonkulccsal rendelkező "beruházásoktól". Egyszerűen egy vasat nem akarnak azoknak fizetni, akik szarban vannak, csak nem merik eltörölni az egészet úgy, ahogy van. Erről kell beszélni, s nem arról, hogy a rendszernek vannak hibái. A lázári mondat ezt pontosan kifejti: mindenki annyit ér, amennyije van. Ezt a torz (és embertelen) világlátást kell támadni, s nem a konkrét szabályozást toldozni (mert az egész úgy rossz, ahogy van). Lásd a FNA kezdeményezést.