A két csapat jól elvitatkozott egymásról, de egyiktől sem jött kezdeményezés arra vonatkozóan, hogy érdemben változtassanak a helyzeten. Én léptem. Kormányoldalról viszont közölték, hogy ne „pumpáljam fel” a problémát. Egyikük  szerint én olyan szülőkkel találkoztam, akik átestek a lovon, holott „lovas nemzetként” a lovon nyeregben kell maradnunk.

Tegnap egy bizottsági ülés adta meg  a végső lökést, hogy blogolni kezdjek. Nem akarom, hogy a történések  jegyzőkönyvek mélyén pihenjenek, folyamatosan tájékoztatni fogom Önöket,  amikor azoknak ártanak, akiknek gyengébb a hangjuk.

gyermeketkeztetes.jpg

Most  a gyermekekről van szó és arról, hogy mit esznek. Év közben napi háromszor biztosan kapnak ételt, de amikor véget ér az iskolaév, hazánkban évek óta csak a rászoruló gyermekek ötödének jut a nyári szociális gyermekétkeztetésből: az elmúlt kormányok 2.4 milliárd forintot szánnak erre a célra – szerintünk 10-12 milliárd biztosítaná, hogy mindegyiknek jusson.

Tavaly ráadásul jelentősen, ötödével még csökkent is a programban résztvevő gyermekek száma, akik hozzájutottak az ételhez – ez nyilván szoros összefüggésben van azzal, hogy a kormány bevezette, hogy az ételnek melegnek kell lenni (ergo az önkormányzatoknak meg kell azt főzetni, és egy alkalmas helyiségben le kell ültetni a gyermekeket). Ehhez sok helyen nincsenek meg a feltételek. Az is elvárás volt, hogy az alapanyagok egy részét helyi kistermelőktől kell beszerezni – jó irány, de ha előkészítetlen, a hozzáférés szűkülhet. Egyébként az ombudsman is erre hívta fel a figyelmet. Miután megtapasztalta a tárca, hogy az új szabályozás okán negyedével kevesebb önkormányzat mert pályázni, enyhítettek a szabályozáson, de továbbra is 2.4 milliárd forint jut nyáron a rászoruló gyermekek étkeztetésére, és annyit nem változtattak a szabályozáson, hogy érdemben nőhetne a pályázási kedv.

Külön érdekesség, hogy amikor sajtótájékoztatót tartottam a témáról, a Fidesz egy gyors reakcióval közölte, hogy így is kétszer annyit adnak, mint a szocialisták korábban, amire a szocialisták villámgyorsan közleményben tudatták, hogy ők pont ugyanannyit adtak, mint most a Fidesz. A két csapat jól elvitatkozott egymásról, de egyiktől sem jött kezdeményezés arra vonatkozóan, hogy érdemben változtatni kívánnának a helyzeten.

Én léptem: május 16-án érkezett be a „minden rászoruló gyermeket elérő nyári szociális gyermekétkeztetés biztosítása érdekében szükséges lépésekről” szóló országgyűlési határozati javaslatom. Mit kértem? Hogy három éven belül ne éhezzen egy rászoruló gyermek sem nyáron, adjanak segítséget az önkormányzatoknak ahhoz, hogy főzni tudjanak, és hogy a kistermelőktől be tudják szerezni a szükséges alapanyagot. Emellett kértem, hogy mellékeljenek egy akciótervet két meglevő, szegénység elleni stratégiához.

És itt jön az akció. Az Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság tegnap tárgyalta a javaslatomat. A kormánytól, a tárcától senki sem jött el – pedig az erről tartott sajtótájékoztatómra még odaszalasztottak egy megbízottat, hogy füleljen. Úgy tűnik: a rászoruló gyermekek négyötödét figyelmen kívül hagyó szabályozás, a rendszerhibák és forráshiányok nem érik el a tárca ingerküszöbét. Amikor kérdeztem a bizottság elnökét, megtagadhatom-e a javaslatom tárgyalását tekintve, hogy a tárca távol marad, az elnök részvéttel mondta, hogy nem, és hogy ez viszonylag megszokott a kormánytól.

De a kormánypárti képviselők jelen voltak és nem haboztak vitába szállni. A helyzet ugye politikailag több mint kínos, hiszen a felmérések egyértelmű eredménye alapján 2007 óta a gazdag gazdagabbá, a szegény pedig szegényebbé vált, de Orbánék kormányra robbanása óta a helyzet egyre drámaibb.

Legszívesebben szó szerint idézném a hozzászólásaikat – de jegyzőkönyv híján kénytelen vagyok az ott készített jegyzeteimre hagyatkozni, így tartalmában tudom csak visszaadni az ülés hangulatát és a felszólalásokat. Egy fix: kormányoldalról közölték, hogy „felpumpálom” a problémát, és volt, aki egyenesen tagadta, hogy súlyosbodott volna a gyermekszegénység az utóbbi években.

Az egyik kormánypárti képviselő valami olyan érvelésbe keveredett bele, mely szerint én biztos olyan szülőkkel találkoztam, akik átestek a lovon, holott „lovas nemzetként” a lovon nyeregben kell maradnunk. Azt is kétségbe vonták, hogy egy önkormányzatnak ne lenne megfelelő infrastruktúrája a gyermekétkeztetéshez. És kezdtek itt hivatkozni a saját egyéni választókerületekre, ami a jelek szerint maga Dánia. Vagy Svájc. Mindenesetre biztosan van náluk nyári tábor, ami hatalmas lehetőség: persze, egy hétig. A nyár viszont továbbra is két hónap. A szocialisták megpendítették, hogy a neokonzervatív szociálpolitika nem igazán működik – erre a fideszes képviselő válasza kimerült abban, hogy ő nem tudja, mi az a neokonzervatív társadalompolitika, de azt tudja, hogy a szocialisták „irigyek”, dobálóznak és „fröcskölnek” számokkal, amiknek nincs valóságtartalmuk. Azt is hozzátette, hogy hiába akarják állandóan rossznak beállítani az ország helyzetét, Magyarországon egyre jobban mennek a dolgok.

Tessék? Mert azt még valahogy lenyelem, hogy a kormánypártok olyan képviselőt küldenek egy szakmai bizottságba, akiknek nincsenek alapvető ismereteik sem a témában. De hogy lediktálom nekik, hogy 2009:131ezer gyermek, 2010: 131.5 ezer gyermek, 2011: 135 ezer gyermek, 2012: 111 ezer gyermek, és ezt NER-rel mosott aggyal képtelenek értelmezni, fel nem foghatom. Ez az a pillanat, amikor a kormány összetöri a tükröt, mert nem tetszik a saját arca.

A kérdés: akkor most mi lesz? Újabb kormány által elhajított LMP-s javaslat? Kormányok jönnek-mennek, marad viszont út szélén hagyott négyötödnyi rászoruló gyermek? Mert  6 igennel (köszi, ellenzék!), és 15 tartózkodással tárgysorozatba sem vették a javaslatomat.

Részemről: lelkük rajta. Viszont én nem hagyom annyiban: nyáron rajta leszek a kérdésen, és – ahogy azt jegyzőkönyvbe bele is mondtam – jövőre újra beadom, mégpedig az idei tapasztalatokkal megspékelve. Nyáron pedig jöhet velem bármelyik fideszes valóságot látni. A szavazásokat ugyanis könnyű letartózkodni -- de amikor egyre több gyermek egész nap egy liter tejet és egy zacskó háztartási kekszet eszik a falu szélén egy rissz-rossz házban úgy, hogy van három szem színes ceruzája meg egy rossz füzete, az a kormány legmélyebb kudarca.

Kép forrása: sajto.rongo.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://szelbernadett.blog.hu/api/trackback/id/tr845343767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.