Egyre növekvő aggodalommal figyelem a miniszterelnök külföldi utazgatásait: anno Indiából üzent haza és adta tudtunkra, nukleáris reneszánsz lesz – nem telt bele sok idő, meglett a Putyin-paktum. Most pedig Kínában jár és egyre vadabb dolgokat nyilatkozik. Persze gondolhatnánk azt, olyan messzire elment, hogy elfelejtette, mi is van idehaza, de sajnos nem erről van szó. Orbán hatalmat akar és nem sok aggálya van, ha ennek érdekében orosz atomgyarmattá tesz minket, most pedig láthatóan Kínában kavar ki valamit. Ne zavarja meg a gondolkodásunkat, hogy Putyintól az olcsó áram szöveggel jött haza, hiszen számításokat nem mutat, be is pereltük őket, Pekingből pedig az élénkülő üzleti kapcsolatokkal kábít minket, de közben egészen meglepő fordulattal a vizünket, az energiaszektorunkat, az élelmiszeriparunkat vagy épp a mezőgazdasági termesztési rendszerünket kínálgatja nekik „befektetésre”, némi adókedvezményért cserébe. Hogy is van ez? A szabadságharcos-szöveget mi sosem vettük be, de azt magyarázzák már meg, mégis, miben különbözik ez attól a helytelen gyakorlattól, amit a megelőző kormányok folytattak? Semmiben. Ez ugyanaz a vakvágány, ahol egyszer már jártunk.

Tetszik neki!
Fotó: MTI Miniszterelnöki Sajtóiroda/Burger Barna


Mindeközben Orbán megemelte a kalapját Kína politikai „stabilitása” előtt is. Tetszett neki, mondta is, jót tesz Kínának a politikai stabilitás, és reményét fejezte ki, hogy itthon is politikailag stabilak leszünk. Hogy is van ez? Jól értjük, hogy egy európai miniszterelnök a kínaiaknak gazsulál? Egy olyan országnak, ahol gyakorlatilag nem lehet leváltani a kormányzó hatalmat? Jól értjük. Orbánnak ez bejön.

Hogy miért érzi szükségességét annak a valóságtól teljesen elrugaszkodott állításnak, hogy Magyarország Európa egyik legversenyképesebb gazdasága lenne, azt csak sejtjük, hiszen nyilván fényezni akarja magát a kínai kollégái előtt. De amúgy 28-ból a 24. helyen vagyunk, tehát az állítás helyesen úgy szól, hogy Európa egyik legrosszabbul teljesítő országa vagyunk. Hacsak nem arról van szó, hogy a versenyképesség a fideszi világképben azzal egyenlő, hogy bérmunkás tömegek dolgoznak az összeszerelő iparban éhbérért tizensok órán keresztül nap mint nap. Mert ha így nézzük, akkor van értelme a kijelentésnek és egyben alapja annak a félelemnek is, hogy Orbán egy olyan Magyarországot tart „versenyképesnek”, ahol a felső 5-10% jól él, a többi meg gürcöl, nyomorog.

Az is nyilvánvaló ökörség, hogy itt teljes foglalkoztatás lesz – hacsak nem arról van szó, hogy közmunkára küldenek mindenkit. Aki nem bírná, simán kivándorolna, de nem zavarná Orbánt, hiszen a munkanélküli statisztikákat sem zavarná.

Azt pedig, hogy atom-fronton is meglesz az egymásra találás, borítékolható volt, a „harmadik fél” bevonásával együtt. Halálos ölelés ez az ország számára, mint ahogyan az irány maga totális vakvágány, Orbán beszűkült, fantáziátlan és hataloméhes kormányzásának újabb manifesztója. Miért nem a hazai kis- és középvállalkozásokkal kötnek stratégiai szövetséget? Miért nem a kezdő hazai vállalkozásoknak adnak adókedvezményeket? Miért csak gigaberuházásokban gondolkodnak? Számos logikus kérdés tolul fel, amelyre a fidesz csak egy választ tud adni: azért, mert nem éri meg nekik. Ez a párt ugyanis nem választói felhatalmazás szerint üzemel, hanem a mögötte álló gazdasági érdekkörök megrendelései szerint, és persze a dolgokat igyekeznek úgy intézni, hogy a piszkos munkát elvégzők is megkapják a bérüket. Zombipárt, zombipolitikusokkal, az élén egy kontrollvesztett hatalomtechnikussal. Teljes leépülés és kiszolgáltatottság vár ránk, ha ők maradnak. Ha a másik szekértábor keveredik a kormányhoz, akkor se számítsunk sok jóra – egyszer már összehozták Orbánnak a kétharmadot, és olyan figurákkal nyomulnak, akik személyükben garanciák arra, hogy megújulásról esetükben szó sem lehet. Itt egy kérdés van: elhiszik-e a magyar emberek azt, amit látnak? Hogy látványosan befuccsolt a fidesz épp úgy mint a gyurcsányi egyveleg, hogy morálisan és politikailag egyaránt vállalhatatlanok és ténykedésük hónapról hónapra csak elvesz a magyar emberektől, hogy nyilvánvalóan csak új utak mentén tudunk csak előre haladni, hogy van egy párt, amely ha megerősítést kap, képes lesz kiemelni az országot a lehúzó erők fogságából és egy szolidáris, összetartó társadalom felépítésén fog dolgozni. Ha elhiszik, amit látnak, akkor van remény. Ha nem, marad minden a régiben és mi szép lassan teljes mértékben a keleti szél játékává válunk, roncsokká, bábokká. Ez a közelgő választás tétje.

Régóta gyanítottam, amit most végre beismertek: Lázár János bejelentette, hogy a paksi atomerőművet bővíteni fogják, és az oroszokkal készülnek leszerződni. A miniszterelnök a szakmai közvélemény és a társadalom álláspontját teljességgel figyelmen kívül hagyva halad egy olyan beruházásról szóló döntés felé, amely az országot egy évszázadra eladósítja, és gazdasági illetve politikai értelemben is függővé teszi Oroszországtól. Egész egyszerűen felháborító, hogy a kormány nem végezte el a 2008-ban az Országgyűlés, majd 2011-ben az ombudsman által előírt vizsgálatokat, így senki sem tudja, hogy egyáltalán szükséges-e a paksi bővítés vagy sem.

unnamed.jpg

A törvényeket illő lenne betartani egy demokráciában, ezért nyílt levéllel fordultam Lázár Jánoshoz, Mesterházy Attilához és Vona Gáborhoz az ügyben, mert az egész egyszerűen felháborító, hogy minden törvényes utat megkerülve akar a kormány fű alatt lepaktálni az oroszokkal. Talán utolsó szalmaszál lehet, hogy politikai vitanapot tartson a Parlament a paksi bővítésről.

Kedves Lázár János! Ugyan tegyen már eleget az ombudsman kezdeményezéseinek, tárja az atomerőmű-bővítés tényeit és számait a legfőbb népképviseleti szerv, vagyis a Parlament elé, és a beruházásra feljogosító megalapozott országgyűlési döntés híján tartózkodjon minden olyan cselekedettől és elköteleződéstől, amely ennek az értelmetlen, pazarló és az ország érdekeivel ellentétes projektnek a megvalósítását szolgálja. 

Lázár-János-nyílt-levél-1.jpgNyílt levél Lázár Jánosnak

Továbbá kedves Mesterházy Attila és Vona Gábor! Ugyan álljanak már ki az ország érdekeiért és támogassák az LMP kezdeményezését a politikai vitanap megtartására. Hiszen ez lehetőséget biztosítana arra, hogy érdemi párbeszéd kezdődjön arról, szükséges-e ez a beruházás vagy sem és a döntésnek milyen következményei lennének a gazdaságra, a társadalomra és a fenntarthatóságra.

Ne fagyjon meg senki télen!

2013.12.18. 08:18

Magyarországon jelenleg több ezer család hosszabb-rövidebb időre nem tud befűteni, még a leghidegebb napokon sem. Ez évente több száz esetben tragédiához vezet, ennyien hűlnek ki saját otthonukban. A háztartások közel ötöde fűt kizárólag tűzifával a télen. Ennél jóval többen, háromból egy háztartatás biztosan használ fát a fűtési szezonban, hiszen gázfűtésüket fatüzelésű kályhával egészítik ki, ami a legolcsóbb megoldás.

images.jpgFotó: lengyelszen.hu

Az energiaszegénységben élők döntő többsége családi házas, falusias környezetben él, jellemzően a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben. Rajtuk nem segít a rezsicsökkentés. Ahol nagy a szükség, ott a legkisebb a segítség: a legszegényebb önkormányzatok nem tudják ellátni a rászoruló családokat. 2008 óta nem emelkedtek a pénzbeli és természetbeni szociális támogatások, sőt több ellátási forma megszűnt.

A legsúlyosabb helyzetben lévők számára találták ki a szociális tűzifaosztási programot. A program 2011-ben indult el, kezdetben még kevesebb, mint egymilliárd forintból. Lényege, hogy a települések pályázhatnak állami támogatásra, hogy tűzifához jussanak, amit saját rászoruló családok között osztanak ki. Pedig nem igazán szerencsés pályáztatni a legelesettebbek esetében, sok rászoruló esik el a támogatástól. A szociális tűzifaprogram esetében is a leginkább rászorulók maradtak ki a támogatásból. A Belügyminisztérium programjához ugyanis az önkormányzatoknak önrészt kell biztosítaniuk, erre pedig a legszegényebb települések nem képesek. Sokan nem tudják azt sem megoldani, hogy saját maguk osszák szét és szállítsák ki a több mázsa tűzifát. Tavaly ráadásul csak jóval a téli idő beköszönte után indult el a program.

Idén sikerült ugyan időben elindítani a programot, de a kormány a többi hibát már nem javította ki. Hiába szánnak idén már 2 milliárd forintot a tűzifa-támogatására, pályázati feltételek alapján jogosult közel 2800 önkormányzat 40 százaléka mégsem tudott pályázni: nincs pénzük az önrész kifizetésére, a tűzifa szállítására, kiosztására.

Ma Magyarországon a 21. században sem biztosított mindenki számára, hogy legalább az alapvető szükségleteiben ne szenvedjen hiányt. A rászoruló gyermekek 80 százaléka nem jut hozzá iskolaidőn kívül a szociális nyári gyermekétkeztetéshez, a fűteni nem tudó családok többsége nem kap szociális tűzifát. Ezen sürgősen változtatni kell! Legyen állami felelősség a rászoruló gyerekek étkeztetése egész évben. Legyen állami felelősség a fűteni nem tudó családok tűzifával való ellátása. Ehhez a jelenlegi programok forrásának jelentős bővítésére van szükség. Csupán néhány milliárd forintos kiadással terhelnék meg költségvetést ezek a kiadások, amik az egészet nézvést elhanyagolható költségek. És legalább az alapvető szociális jogok terén megérkeznénk mi is a 21. századba.

Orbán behívta az oroszokat

2013.12.17. 11:03

Nem is olyan régen a Fenntartható fejlődés bizottságán a kormánypártok azzal utasították el a paksi bővítés kérdésének napirendre vételét, hogy „nem időszerű” erről a kérdésről beszélni. Ehhez képest tegnap este meghirdettek egy Gazdasági bizottsági ülést ma reggelre -- tehát nyilvánvaló, hogy az volt a cél, hogy el tudják sunnyogni az egészet -- ahol Kovács Pál államtitkár elsőként tartott egy prezentációt, hogy miért szükséges mindenképpen Paks II majd elmondta, hogy az oroszokkal már évtizedek óta együttműködünk atomenergia ügyben és gondokat okozna, ha egy telephelyen kétféle technológia/társaság lenne. Az ülésen jelen volt Lázár János és Giró-Szász András is, úgyhogy vélhetően az államtitkár teljes felhatalmazással mondta, amiket mondott. Eszembe jutott egy korábbi klubrádiós interjúm is, ahol egy atomfizikus kétségbeesetten próbálta cáfolni azt a felvetésemet, hogy már csak technológiai okokból is az oroszokat akarják majd Orbánék a bővítéshez. Közben információink vannak arról, hogy csak az oroszok adtak be olyan pályázatot, ami az építtetést és a finanszírozást is fedezné – miközben a Roszatom már rég irodát működtet Budapesten. Most pedig Kovács Pál bejelentette, hogy gondot okozna, ha nem az oroszok nyernék a tendert. Hogy mennyi pénzről van szó? 3, 4 vagy akár 6 ezer milliárd forintról, ezzel nagyjából egy évszázadra eladósítanánk magunkat az oroszoknak, akiktől a földgáz nagy részét is kapjuk. Ez totális függőség, ha ez megvalósul, az energiaszektorunk teljesen kiszolgáltatottá válik az oroszoknak. Orbán ezt a jövőt szánja nekünk: gyakorlatilag behívta az oroszokat.

orbán atom.jpg

A téli közmunkaprogram egy átlátszó kampányfogás, gátlástalan kísérlet a szavazatszerzés maximalizálásra. És még ezt is rosszul csinálják.

Elszomorító a téli közmunka kapcsán kirobbant, színvonaltalan vita. Orbán Viktor arról beszél a parlamentben, hogy a téli közmunka a lehető legtöbb, amit a magyar valóság „elbír”, a Jobbik pedig erre rákontrázva azt állítja: még ezt se, hiszen az antiszociális, élősködő közmunkások még erre sem alkalmasak. A magam részéről meghagyom a Fidesznek és a Jobbiknak, hogy azon versengjenek, ki tudja a magyar valóságot sötétebbre festeni. Szerintem sokkal fontosabb lenne a kormány felelősségéről, az évek óta tartó pótcselekvéséről és az elmaradt munkahelyteremtésről beszélni.

„Azt javasolom önnek, hogy ha tudni akarja, milyen a magyar valóság, akkor menjen el egy ilyen téli képzési programra, és nézze meg, hogy mire tanítjuk ott az embereket: írni, olvasni és alapvető civilizációs funkciókra. Most az a kérdés, hogy azt kell-e csinálnunk vajon, amit ön javasol. Mert ön mit javasol? Ön azt javasolja, hogy hagyjuk békén ezeket az embereket, azt' küldjünk nekik szociális segélyt.” Ezt válaszolta Orbán Viktor egy azonnali kérdésre múlt héten a parlamentben. A szembeállítás persze hamis: aki támadja a téli közmunkaprogramot, nem azt mondja, hogy „hagyjuk békén ezeket az embereket”. Ez a szembeállítás csak arra alkalmas, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy milyen botrányosan zajlik a közmunkaprogram, és természetesen arról, hogy valójában hogyan nem zajlik a munkahelyteremtés, ami a kormány fő választási ígérete volt.

valtozasok_a_kozmuvelodesben2.JPG

Fotó: nmi.hu

A téli képzések egy létező problémára adnak választ, méghozzá egy nagyon rosszat. A szakképzetlenek, azaz a legfeljebb alapfokú végzettséggel vagy érettségivel rendelkezők aránya nagyon magas a munkanélküliek közt. (Egész pontosan 51,3%.) 250 ezer emberről beszélünk, akiknek a mai munkaerő-piaci helyzetben gyakorlatilag semmi esélyük sincs arra, hogy munkát találjanak. Számuk a kormányváltás óta talán még nőtt is, ha a szakképzetlen közmunkásokat is ideszámítjuk, akik, mint tudjuk, nem szerepelnek a regisztrációban. Ők azok az álláskeresők, akiken nem sokat segítenek a munkahely-védelmi akcióterv típusú járulékkedvezmények, hiszen alapvető készségeik hiányoznak ahhoz, hogy munkába álljanak. A képzetlen, többnyire hátrányos helyzetű munkanélküliek képzése nélkül esély sincs a kitörésükre -- évekig lehet őket közmunkában foglalkoztatni: az csak szociális foglalkoztatás marad, a munkaerőpiacra való visszatérés ez után is esélytelen marad számukra.

A kormány most veri a mellét a 100 ezres közmunkás tömeg képzésével, Czomba Sándor is hangoztatja, hogy a képzésektől nőnek majd az abban résztvevők elhelyezkedési esélyei. Kérdem én: mit csinált akkor éveken keresztül a kormány? Miért nem érdekelte a kormányt a közmunkások sorsa három télen keresztül? Miért kezdte azzal a kormányzását, hogy eltörölte a 35 év alatti munkanélküliek esetén azt a feltételt, hogy befejezzék az általános iskolát? Miért csak agrárképzéseket indított a közmunka mellett, azt is csak 9 ezer ember számára? Miért nem indított felnőttképzési programokat a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása érdekében? Jelenleg az alapfokú képzésben, vagy az után lemorzsolódottak esélyei közelítenek a nullához: megfelelő alapkészségek nélkül nem kellenek a munkáltatóknak, a felnőttoktatásban pedig nem kapnak második esélyt, mert a képzési programokban általában érettségi a feltétel. Mit csinált tehát eddig a kormány? Mit tett ezekért az emberekért?

Leginkább lemondott róluk. Ez derül ki a kormányzati nyilatkozatokból, amik arról szólnak, hogy a közmunkásoknak még generációk múlva sem lesz helyük a munkaerőpiacon – ezért kell, hogy az állam adjon nekik munkát, közmunkát, folyamatosan, évekig. Ez nem más, mint lemondás ezen emberek esélyeiről, a jövőjükről, végső soron lemondás róluk.

Itt a kampány, jönnek a kormány kampányfogásai. Nézzük a foglalkoztatást. Eddig átlagosan 50 ezer embert érintett a közmunka az év első negyedében, vagyis télen, jövőre pont a választások előtti hónapokra duplázódik meg ez a szám a téli közmunkaprogram keretében. Ez a százezer ember kapásból foglalkoztatott lesz, így javulnak majd a statisztikák Czomba Sándor legnagyobb örömére. És még kaphat újabb százezer ember képzést, akik meg a munkanélküliségi adatokat fogják feljavítani. Százezer az egyik mutató kedvéért, százezer a másikért.

Detti-a-kongán.jpg

Talán ezzel elkerülünk egy szociális katasztrófát ebben a kivéreztetett országban, de cinikus és képmutató, hogy a kormány egy egyértelmű kampányfogást úgy állít be, mint ha az a szociális érzékenységéről szólna: a kétharmad hatalomba jutása óta eltelt három tél, amikor nem érdekelte őket ezeknek az embereknek a sorsa a hideg télben – most hirtelen fontosak lettek.

A kormány propagandája mostanra durván morbidba hajlik. Mert semmi sem tudja kikozmetikázni azt, hogy a rendszerváltás óta eltelt idő szegénységrekordját döntögeti az ország. A lakosság 40 százaléka él a létminimum alatt. Amíg ez így van, senki nem mondhatja, hogy Magyarország jobban teljesít. Magyarország nem teljesít jobban, a kormány pedig nem hogy a saját választási ígéreteit nem tudta teljesíteni, de még rontott is a helyzeten. Innentől kezdve ne kampányoljon a kétharmaddal végig tolt 3.5 év után azzal, hogy sikerült hatósági árazást bevezetni a rezsinél, mondván hogy a kicsi is számít, amikor ezt a négy évet értelmesen is eltölthették volna.

Mert végül is mire kértek fideszék felhatalmazást a választóktól? A 2010-es választási programjában tíz év alatt egymillió új, adózó munkahelyet ígért. Egymillió olyan munkahelyet, amelyet magyar vállalkozások teremtenek meg. Ma ott tartunk, hogy a kormány is csak 100 ezer új, a versenyszférában létrejött munkahelyről beszél, de ennek is csak maximum a fele lesz igaz, az intézményi statisztikákból pedig kiderül: a kormányváltás óta 20 ezerrel csökkent a munkahelyek száma a nemzetgazdaságban.

Számomra egyértelmű, hogy a közmunkaprogram nem helyettesíti a munkahelyteremtést, viszont drága, hatástalan, méltatlan élethelyzetek sorát idézi elő és ami ennél is szomorúbb: nem megszünteti, hanem tartóssá teszi a szegénységet. És ebbe csúnyán belebukott a Fidesz: buzgón mantrázta a „munkaalapú társadalom” szlogenjét, miközben a „rend”-re hivatkozva büntetni kezdte a nélkülözők egyre számosabb seregét és a következtetések levonása helyett a társadalom egyharmadáról gyakorlatilag lemondott. Ahogy egy szomorú állampolgár írta nekem a facebook-on: arra használta a kétharmadját, hogy kiszolgáljon vele egyötödöt.

Kedves Együtt-PM-esek!

Minden becsületes adófizető nevében köszönjük Nektek, hogy akcióztok a NAV korrupciós botrány ügyében -- jó ajtón kopogtattok, de csak az egyiken. Legyetek olyan szívesek, és hassatok oda érdemben, hogy akikkel választási szövetséget kötöttetek, végre aláírják a vizsgálóbizottsági kezdeményezést!

Róluk lenne szó:

Dr. Baja Ferenc

Dr. Bárándy Gergely

Boldvai László

Dr. Botka László

Burány Sándor

Dr. Garai István Levente

Göndör István

Gúr Nándor

Harangozó Gábor

Dr. Harangozó Tamás

Dr. Hiller István

Horváth András Tibor

Iváncsik Imre

Dr. Józsa István

Juhász Ferenc

Káli Sándor

Kiss Péter

Kovács László

Dr. Lamperth Mónika

Lendvai Ildikó

Lukács Zoltán

Mesterházy Attila

Dr. Molnár Zsolt

Dr. Nemény András

Nyakó István

Pál Béla

Pál Tibor

Puch László

Dr. Simon Gábor

Simon Gábor

Dr. Sós Tamás

Dr. Steiner Pál

Szabó Imre

Szabó Vilmos

Dr. Szanyi Tibor

Dr. Szekeres Imre

Tóbiás József

Tóth Csaba

Dr. Tóth József

Tukacs István

Dr. Ujhelyi István

Dr. Varga László

Varga Zoltán

Dr. Veres János

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

 

Ahogyan közeledünk a 2014-es választásokhoz, úgy kapkod egyre jobban a kormány. Nyilván nyugtalanok az oligarchák, ezért a miniszterelnök is nyugtalan, mert a kétharmados többségnek hamarosan vége, a jövőben nem lehet társadalmi kontroll nélkül dönteni a legfontosabb ügyekben, ahogy azt 2010 óta megszokták.

Pedig a nagy falat még hátra van, még el kell intézni egy legalább 3-4 EZER milliárd forintos beruházást, amely mellett az összes nagypárti mutyi a Gripenektől a 4-es metróig szinte csak kisvárosi panama. A paksi atomerőmű bővítéséről van szó, amelyet az MVM máris az évszázad beruházásának reklámozza. Ebben igaza is van, bár más értelemben, mint azt ahogyan most gondolják.

1450795_735937519763471_323784448_n.jpg

Ugyanis ha ez a finanszírozhatatlan, szükségtelen és környezeti szempontból is fenntarthatatlan reaktorépítési terv megvalósul, akkor felszívja a következő száz év összes beruházási forrását. Éppen ezért, bár az LMP-nek határozott véleménye van az atomenergia kérdésében, ez az ügy itt és most nem csak erről szól. Ez a hazánk, és a következő száz évünk eladásáról szól. Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önök négy évre kaptak kormányzati felhatalmazást, nem százra, akármennyire is az ellenkezőjét hiszik.  

Leszögezem: Önöknek sem elvi, sem gyakorlati értelemben nincs felhatalmazásuk a paksi beruházásra. Elvi értelemben azért nem, mert sem a választási-, sem a kormányprogramjukban egyetlen szót sem ejtettek az atomerőmű-bővítésről, vagyis nem kértek rá felhatalmazást a választóktól. Nemzetstratégiai kérdésekben a Fideszben persze bármikor pálfordulás történik, ha a pillanatnyi érdek, vagy netán Simicska Lajos első füttyentése más irányt mutat.

Ezért elvi kérdésekről nincs mit vitatkozni. És a gyakorlat? Van-e a kormánynak joga belevágni a bővítésbe? A hatályos atomtörvény szerint az előkészítő tevékenység és a bővítés egyértelműen két külön tevékenység, melyekről a parlamentnek külön kell dönteni. Ez akkor is igaz, ha az MSZP-vel fű alatt összekacsintva folyamatosan az ellenkezőjét bizonygatják. Még az MVM szerint is csak az előkészítő tevékenységről volt parlamenti döntés, és csak ez szerepel a kormányhatározatként elfogadott energiastratégiában. Ez utóbbi pedig ráadásul „környezetvédelmi és társadalmi megalapozásról” rendelkezik, és az Országgyűlés teljes körű, részletes, és jóval előre történő tájékoztatását írja elő.

Ehhez képest a Fenntartható fejlődés bizottságában a kétharmad heteken át hátráltatta, hogy napirendre kerülhessen a javaslatom, hogy a szakbizottság hallgassa meg a bővítési projekt kulcsszereplőit. Aztán mikor végre sikerült napirendre venni, arra hivatkozva szavazták le, hogy szerintük nem időszerű. Hetekkel a tenderkiírás előtt. Ez a totális sumákolás, amit Önök csinálnak, épp úgy lapítanak, mint a NAV-botrány kapcsán.

Mindezt úgy, hogy Orbán Viktor a fél világot körbejárja a magyarországi atombővítési terveivel, legutóbb Japánból érkezett a hír, hogy a miniszterelnök „technológiai segítséget” vár Japántól az új magyar atomerőmű megépítéséhez. Egészen morbid, hogy egy olyan országtól vár technikai segítséget Paks-II megépítéséhez, amely jelenleg is küszködik a saját nukleáris katasztrófájával és amelyik nemrég segítséget kért a nemzetközi közösségtől, mert nem birkóznak meg egyedül az egész bolygót fenyegető helyzettel. Ezt mégis hogy gondolják?

Mindeközben itt minden teljes titokban zajlik, Önök folyamatosan szabotálják a válaszadást arról, hogy milyen titkos döntéseket hoztak meg eddig. Ezermilliárdokat akarnak kilapátolni az országból, száz évre el akarják kötelezni az országot egy amúgy rossz fejlődési irány mellett, és még ahhoz sem veszik a bátorságot, hogy ezt nyilvánosan felvállalják!

Lássuk, mi az, amire se Orbán Viktor, se fejlesztési minisztere nem volt képes érdemben felelni:

- Készült-e olyan prognózis a válság óta, amely szerint Magyarországnak szüksége van Paks II áramtermelésére és hogy ezt éppenséggel nem lehet-e más forrásból hatékonyabban beszerezni?

- Mennyi pénzébe fog kerülni a magyar embereknek a bővítés? Figyelembe veszik-e, hogy a fukusimai katasztrófa óta az atomenergia sokkal drágább lett?

- Milyen áramárak mellett és mennyi idő alatt tudna ez az erőmű megtérülni? Él-e még akkor bárki, aki most itt ül ebben a teremben, vagy netán azok gyerekei, unokái?

- Ki és milyen konstrukcióban finanszírozná a minimálisan 3-4 ezer milliárd forintos beruházást? Kinek a hűbéresei leszünk egy fölösleges erőmű kedvéért?

A kérdések adottak, a válaszok hiányoznak. A kormány illetékesei üzleti titokra hivatkoznak, én azonban nem ismerek olyan törvényi előírást, melyre hivatkozva a Fidesz üzleti érdekében meg lehet tagadni az Országgyűlés előtti számadást. És talán csak hetekre vagyunk a beruházási tender kiírásától - miközben az országgyűlést még arról sem győzték meg, hogy a beruházás szükséges, finanszírozható és kifizetődő.

Mindeközben zajlik az agymosó propaganda, hiszen a magyarok Fukusima óta még kevésbé lelkesednek az atomért, és az egyetlen komolyan vehető ajánlat szerint az építkezés akár 6000 milliárd forint is lehet. Rezsicsökkentésről papolnak, és eközben eladják az országot az orosz energiaiparnak és Oroszország érdekeinek. Nyilvánvaló, hogy az oroszok már a spájzban vannak, a Roszatom irodát nyitott Budapesten és egyedül az oroszok adtak be olyan pályázatot, ami a finanszírozásra és az építésre is vonatkozik.

Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!

Úgy tűnik, ma Magyarországon megfordult a mondás, és pandúrból lett a legjobb rabló. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: önöket átverték és meglopták. Évek óta már minden esztendőben benyúlnak a zsebükbe, és észrevétlenül kivesznek onnan százezer forintot. Minden magyar állampolgár zsebéből.

Kivesznek százezer forintot a nők zsebéből, a férfiak zsebéből. És mit szóljon a közmunkás, akit maximum nevetséges 49 ezerért dolgoztatnak, de évente ellopják kéthavi munkáját, csak így, észrevétlenül?

Ezermilliárd forint évente. Ez akkora szám, amekkorát az ember el se tud képzelni, ha nincs kormányközeli építési vállalkozása. Ez nem olyan, mint az egyszerű emberek fizetése, amit a kiló kenyér meg a liter tej árához érdemes mérni. Ez összemérhető bármelyik brutális megszorítással a rendszerváltás óta eltelt dicstelen évtizedekből.

20131122759.jpg

Kedves Barátaim!

Itt álluk az adóhivatal előtt. Ez az a hely, ahol a magyar munkavállaló itt hagyja a pénze felét, mielőtt megkapná. Itt landol a további egyharmada, ha elkölti a boltban. De persze nem mindenki van ilyen viszonyban ezzel az épülettel meg a lakóival. Úgy tűnik, ide is épült VIP-szektor, nem csak a stadionokba. A jogrend meg csak a kisvállalkozóra vonatkozik, de rájuk tízszeresen, százszorosan.

Úgy tűnik, ma Magyarországon megfordult a mondás, és pandúrból lett a legjobb rabló. Úgy tűnik, ma Magyarországon az adóhivatal csak hümmögni képes, miközben az oligarchák oda-vissza tologatják a kamionokat a szlovák és a román határon, mint valami nemzetközi itt a piros – hol a piros játékosok. Jó lenne, ha mindez csak úgy tűnne. Szeretnénk, ha nem lenne igaz, mert adófizetésre és adóhivatalra is szükség van. Épp ezért szeretnénk, ha kiderülne az igazság. De vannak, akik tisztázatlanul hagynak egy súlyos állítást.

A kétharmad hallgatása beszédes. Az is beszédes, ahogy a szocialisták össze-vissza beszélnek, hogy már senki se tudja, hogy ki és mit támogat. Pont olyan beszédes ez az egész, mint Varga Mihály zavartsága, ha a NAV-ról kérdezik.

Pedig most végre eljött a lelepleződés ideje. Túl vagyunk a ponton ahonnan nincs, és nem is lehet visszaút. Ahonnan minden újabb tétova kísérlet az ügy eltussolására csak egyre mélyebbre löki a hazudozókat. A nagyobb pártok reakcióiból, a NAV nevetséges, kétnapos önvizsgálatából a zavarodottság, a tettenérést követő sokk látszódott csak az elmúlt pár napban.

Petőfi Sándor így mondta volna: az oligarchák parlamenti helytartótanácsa "sápadt vala és reszketni méltóztatott".

Kedves Barátaim!

Mert most, most talán tényleg eljön az igazság pillanata. Egy ember, kockára téve egzisztenciáját, nevét, és még ki tudja mindenét, kiállt a nyilvánosság elé, és azt mondta: elég legyen! Horváth András elmondta, elég legyen, de mi nem hagyjuk, hogy egyedül mondja. Az kell, hogy mindenki más is utánamondja, az összes átvert, kisemmizett, meglopott ember, akinek hiányzik az az éves százezer forint, amit ezek kilopnak a zsebéből, Horváth András után mondja: Elég legyen!

20131122760.jpg

Ne felejtsük el, az ellenőrzés végső eszközei a mi kezünkben vannak, s végső döntés a választóké, de felügyeleti jogainkat folyamatosan gyakorolni kell.

Tudjuk, hogy milyen bonyolult, nehéz helyzetben működik a média a mai Magyarországon. Tudjuk, milyen nehéz egy újságírónak átvinni azokat a témákat, amelyek joggal háborítanak fel mindenkit, ott ahol túl nagy erők állnak a háttérben. De ők sem feledkezhetnek el egy percre sem arról, hogy a felügyelet és ellenőrzés az ő felelősségük is. Nélkülük nem fog menni, sorsközösségünk van a felelősségben.

Tudjuk, hogy már választóként is egyszerűbb legyinteni, és átkapcsolni a tévét, amikor egy politikus jelenik meg  képernyőn. Igazuk van, eddig rossz politikusokat néztek. Más politikára van szükség, ez igaz. A beletörődés és a távolmaradás nem megoldás. Ellenőrzés, számonkérés, cselekvés – ez a felelőssége mindenkinek, aki komolyan gondolja, hogy egy ilyen ügy, meg az összes hasonló nem sikkadhat el csak úgy, sorsközösséget viselünk a felelősségben.

Elég legyen abból, hogy annyira hülyének néznek, hogy kétnapos aktatologatással próbálják eltussolni a 2010-es évek olajszőkítési botrányát!  Elég legyen abból, hogy ma Magyarországon a “nagy emberek” egy kulccsal adóznak, a cégeik pedig, mint kiderült, eggyel se! Elég legyen a politikusok hallgatásából, elég legyen az egymásra mutogatásból, a kifogások kereséséből!

A NAV-botrányt fel kell deríteni. Aki ezt akadályozza, az a tolvajoknak dolgozik.

A Lehet Más a Politika tiszta Magyarországot akar!

Tiszta Magyarországot akarunk, ahol az állam nem a magyar munkavállaló és a magyar vállalkozó ellen van.

Tiszta Magyarországot akarunk, ahol azoknak kell félni az adóhivataltól, akik lopnak, és nem a becsületes adózóknak.

Tiszta Magyarországot akarunk, ahol az adózás a közteherviselésről, és nem a közgépek terhének viseléséről szól.

Nem akarunk semmi olyat, ami ne lenne teljesen magától értetődő egy tisztességesen működő országban. Tisztességes emberekként ezért vagyunk, ezért leszünk eltökéltek a végsőkig.

 

Köszönöm a figyelmet.

Elfogadhatatlan az Erzsébet-utalványból befolyó pénzek felhasználásának és a közpénzek elköltésének átláthatatlansága. Bár Rétvári Bence államtitkár azt állítja, hogy minden rendben van a program körül, pontosan nem tudni mire és hogyan használják fel az állam által megbízott cégek az Erzsébet-utalványok forgalmazásából származó milliárdos nagyságrendű bevételeiket. Az atlatszo.hu által indított adatigénylési per bizonyította, hogy nincs sok esély a kulisszák mögé látni, ugyanis az Utalványforgalmazó nem hajlandó kiadni a vonatkozó adatokat. Az is meglehetősen gyanús, hogy a Parlament a bírósági fellebbezés közepén módosította úgy az Erzsébet-törvényt, hogy abból ne derülhessen ki egyértelműen, az Erzsébet Utalványforgalmazó tevékenysége közfeladatnak minősül-e vagy sem.

showpic.jpgFotó: napi.hu

Most pedig egy újabb törvényjavaslattal áll elő a Fidesz, ami csak újabb lépésnek tűnik azon az úton, ami a társadalmi kontroll további gyengítésének és az állami ingatlanok átjátszásának ágyaz meg. Ennek nyomán ugyanis balatoni és nyíregyházi ingatlanok kerülnek az Erzsébet Vagyonkezelő vagyonkezelésébe. Az indok, hogy mindez az Erzsébet-program balatoni bázisának létrehozásához és a hosszú távú hasznosításhoz teremt megfelelő jogi keretet.

Az államtitkár az általános vitában hangsúlyozta azt is, hogy szeretnék az ingatlanokat felújítani, korszerűsíteni. Érthetetlen azonban, mindehhez miért lenne szükség a Kft. vagyonkezelésébe adni ezeket, ami teljes körű tulajdonosi jogokat jelent. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy februárban 15 évre szóló bérleti szerződést kötöttek a kft-vel, ami elég is volt ahhoz, hogy az Erzsébet Vagyonkezelő felújíttassa a négy zánkai létesítményt Mészáros Lőrinc cégével, 1 milliárd forintért, a HVG értesülései szerint.

A zavart csak tovább fokozza, hogy az Erzsébet-program részére a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő által már korábban átadott ingatlanok zömének vagyonkezelője az Erzsébet Szállodák, Táborok és Vendégházak Nonprofit Kft. (korábban Humán-Jövő 2000 Kft.), melynek tulajdonosa a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium. Ettől pedig teljesen független a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány égisze alatt burjánzó cégbirodalom, benne az idén januárban gründolt Erzsébet Vagyonkezelővel. Ha az Erzsébet-ingatlanok vagyonkezelője az ESZTV Kft., akkor mégis miért van szükség egy újabb Vagyonkezelő Kft-re? A programba került ingatlanvagyont miért különböző, ráadásul más-más minisztérium alá tartozó társaság kezeli?

Kérdések vannak, hiteles válaszok, megfelelő szakmai érvek nincsenek, de nem adom fel. A parlamenti vitában a Fidesz rendre a saját szociális törekvéseit fényezi, ahelyett hogy válaszokat adna. Ott még nem tartunk, hogy engem a Fidesz iskolázzon szociális érzékenységből, én viszont joggal kérem számon: mit takargatnak itt?